Ha adunk magunknak, néha esélyt is kapunk,
ha úgy áll mégis, úgy áll mégis.
Meséken át távozik, de mi akartuk,
mert jó így.

Levesbe egy csipet kétely is kell, különben remegnénk,
Ha rá gondolok elájulok, hogy tõled mi mást kaphatok,
Csak magányt, esetleg csendet, kérek a fejbe rendet,
raknék, mert erdõ van idebent, erdõ, erdõ van idebent.

Erdõ, erdõ van idebent...

Szépen belassulunk,
Nincs m'ért, hát nem kapkodunk,
Voltunk jobban már, de
nem panaszkodunk.

És hiába erõlködnél, ha kerülõ utakon mennél,
Estére itt a helyed, szeretheted, vagy gyûlölheted.
És újra és újra láthatod, ugyanazt, ugyanúgy, ugyanott.
Marad minden a régiben, erdõ, erdõ van idebenn.

Szóló:
Te is láttad azt, amit látok, mégis elfelejtettél,
Most is hallod azt, amit mondok, mégis itt felejtettél.

Idebenn, idebenn, idebenn...