(Dolák-Saly Róbert)
Pityukám, hogyha te krokodil lennél,
Szerintem engem mind megennél,
Ahogy én azt képzelem,

Sose mégis kénytelen.
Amikor kevesebb parizert ennék,
Balerínának elmehetnék,
Soha bókot hol kapok,
Velem egykorú vagyok.
De ha megoperálnak hirtelen,
Nekem nem elég lesz egy kórterem,
Ha a hordágyról leesnék,
Én sírnék nélkülem.
Nekem igazam van, még elhiszem,
Aki klinikán fekszik, rossz nekem,
De ha fôorvossal járnék,
Nem fáj mindenem.
Tá-tá-tá-tá-tá-tá-tá-tá...
Pityukám, hogyha te teremôr lennél,
Az a sok festmény, be nem engednél,
Kire várnak rám csodák,
Ahogy úgy is még tovább.
Amikor tegnap a lovagok régen,
Limuzin jöttek a bárhova értem,
Fel-alám járkáltak ôk,
Hol a bezzeg szép idôk.
De ha diplomatákról álmodom,
Sose akadékoskodj, úgy tudom,
Ha a múltból visszalépnék,
Én bárcsak vállalom.
Ha a masni hajamban nincs nekem,
Sose szabadidôm sincs pénteken,
Csak a városképet rontom,
Ha sétálok velem.
Tá-tá-tá-tá-tá-tá-tá-tá...